GENF (ILO Hírek) Egy új, ILO által végzett összehasonlító tanulmány szerint az európai középosztály 2,3 %-kal zsugorodott 2004 és 2011 között, és a legfrissebb adatok szerint a csökkenés az azóta eltelt időszakban tovább fokozódott.


Az Európa eltűnő középosztálya? Bizonyítékok a munka világából című új tanulmány szerint a hanyatlás még erőteljesebbnek mondható néhány országban, például Németországban és Görögországban. A tanulmány az ILO és az Edward Elgar Publishing közös kiadásában jelent meg egy, az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében.


A középosztály gerincéhez – amely csoport az átlagjövedelem 80 és 120 százaléka közötti jövedelemmel rendelkezőket foglalja magába – az Európai Unió háztartásainak 23-40 százaléka tartozik.

A középosztály még mindig Dániában és Svédországban a legerősebb (40, illetve 39 százalék), és Lettországban (23%) és Litvániában (24 %) a leggyengébb.

„Az erősebb középosztállyal rendelkező országokat az egy háztartásban élő, munkahellyel rendelkező felnőttek magasabb száma és kétkeresős háztartások számának növekedése jellemzi.” – mondta el a kötet kiadója, Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO vezető közgazdásza.


Ezt az állítást támasztja alá Spanyolország példája, ahol a középosztály 1980-as évek óta megfigyelhető dinamikus növekedése elsősorban a nők munkaerő-piaci részvételi arányának látványos emelkedésének tudható be.


“Ez azt is jelenti, hogy egy jövedelem ma már talán nem elegendő a középosztályban maradáshoz. Egyes, általában középosztálybéliként számon tartott és nők által dominált szakmák képviselői – így például a tanárok és az orvosok - ma már nem feltétlenül tartoznak a közepes jövedelmű csoportokhoz” – tette hozzá Daniel Vaughan-Whitehead.

A középosztály lecsúszása az alacsonyabb jövedelmi csoportokba

A tanulmány bemutatja a medián jövedelmet is, amelytől mért távolság alapján megállapítható, hogy a gazdasági és pénzügyi válság során, elsősorban 2008 és 2011 között csökkent a középosztályba tartozók száma.

Ugyanakkor a középosztály zsugorodása már a krízis előtt is számos országban, elsősorban Németországban (-3 százalék évente) de Luxemburgban, Hollandiában, Görögországban, az Egyesült Királyságban és még Dániában is tapasztalható volt. Ezekben az országokban a munkavállalók gyakran az alacsonyabb jövedelmű csoportokba csúsztak le.

A középosztályba tartozókat igen hátrányosan érintették a válság munka világára gyakorolt negatív hatásai az olyan országokban, mint Görögország, Spanyolország, Észtország, Ciprus és Portugália. Bár a válságot megelőzően a középosztályba tartozók száma emelkedett Spanyolországban, a krízis kezdetekor ez a tendencia megfordult. Hasonlóképpen a középosztály közép- és kelet-európai országokban tapasztalható erősödése szintén megtorpant a válság hatására.

Célzott szakpolitikai válaszok szükségessége

A középosztály eróziója a munka világában több komplex tényezőnek tudható be, amelyeknek relatív súlya a nemzeti kontextustól függően változik. Néhány országban az alacsonyabb bérek és közszférában foglalkoztatottak számának csökkenése – ami hátrányosabban érintette a nők munkaerőpiaci részvételét az állami szektorban – vezetett a középosztály hanyatlásához. Más országokban az egyes szakmákhoz vagy foglalkozásokhoz tartozó munkavállalók elvándorlása játszott fontos szerepet. A munkahelyek rosszabb minősége, az alacsony béren működő ágazatok, illetve a fokozatosan gyengülő kollektív alku mechanizmusok is hozzájárultak a folyamathoz. Ezzel szemben a stabil ipari kapcsolatok – ahogy az Hollandiában, Svédországban, Belgiumban és Franciaországban volt megfigyelhető – a középosztály nagyobb stabilitásához vezettek ezekben az országokban.

A könyv külön fejezetekben foglalkozik a balti államokkal, Belgiummal, Franciaországgal, Németországgal, Görögországgal, Magyarországgal, Írországgal, Olaszországgal, Hollandiával, Portugáliával, Spanyolországgal, Svédországgal és az Egyesült Királysággal.

“A középosztály gyengülése komoly aggodalmakra ad okot, elsősorban azért, mert leginkább a fiatalokat sújtja, és így növeli a generációk közötti jövedelemkülönbséget. Így, a megnövekedett egyenlőtlenségek és a középosztály fokozódó lemorzsolódása miatt célzott szakpolitikai intézkedésekre van szükség a folyamat megállítása érdekében. Ezek az intézkedések nemcsak az életszínvonal javulásához, hanem a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzéséhez is hozzájárulnak majd” állapította meg Heinz Koller, az ILO főigazgató helyettese és az Európai és Közép-Ázsiai Regionális Irodájának igazgatója.

Az ILO kiadványa két, egymástól eltérő szemszögből vizsgálja a jövedelmi egyenlőtlenségek kérdését: egyrészt meghatározza, hogy a munka világában mely jelenségek és trendek járulhattak hozzá a jövedelmi egyenlőtlenségek kialakulásához; másrészt az egyenlőtlenségeket különböző – és nem csak a két szélsőség, azaz a legmagasabb és legalacsonyabb - jövedelmi csoportok perspektívájából közelíti meg. A fő hangsúly a közepes jövedelmű, vagy az általában középosztályba sorolt csoportokon van.