GENF (ILO-hírek) – A minőségi munkahelyek globális szintű hiánya, és a számos régióra jellemző romló gazdasági körülmények miatt veszélybe kerülnek a szegénység visszaszorítása terén több évtized alatt elért eredmények, figyelmeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) új jelentése. Ráadásul a fejlett országokban nő a relatív szegénység .

A rendelkezésre álló legújabb adatok felhasználásával az ILO „Foglalkoztatási és társadalmi kilátások a világban, 2016 – a munkahelyek átalakítása a szegénység felszámolásáért” (World Employment and Social Outlook (WESO) 2016 – Transforming jobs to end poverty) című kiadványa megállapítja, hogy a feltörekvő és fejlődő országok népességének több mint 36 százaléka szegénységben él – napi kevesebb mint 3,10 USD vásárlóerő-paritásnak (PPP) megfelelő jövedelemből.

A jelentés számításai szerint összesen évente mintegy 600 milliárd – vagy 15 év alatt közel 10 trillió – USD-re van szükség ahhoz, hogy 2030-ra világszerte felszámoljuk a mélyszegénységet és a mérsékelt szegénységet .

A jelentés leszögezi, hogy a tartós szegénység problémáját nem lehet pusztán a bevételek átcsoportosításával megoldani; a több és jobb munkahely megteremtése kulcsfontosságú ahhoz, hogy ez a cél megvalósulhasson.

Becslések szerint a fejlődő gazdaságokban a mély- és mérsékelt szegénységben élők legalább egyharmadának van munkája. Az ő foglalkoztatásuk azonban veszélyeztetett jellegű: előfordul, hogy nem kapják meg a munkabérüket, alacsony képzettséget igénylő munkahelyeken koncentrálódnak, és – szociális védelem hiányában – szinte kizárólag a munkából származó jövedelmükre támaszkodhatnak. A fejlett országokban nagyobb a munkabérrel és fizetett állással rendelkezők aránya, de ez nem védi meg őket az elszegényedéstől.

A WESO 2016 szerint a válság kezdete óta a relatív szegénység előfordulása egy százalékponttal nőtt az Európai Unióban.

„Nyilvánvalóan veszélybe került  az a Fenntartható Fejlődési Cél, hogy 2030-ra a világ valamennyi részén a szegénység minden formáját felszámoljuk” – jelentette ki Guy Ryder, az ILO főigazgatója.

„Ha komolyan gondoljuk az Agenda 2030-t, az ENSZ 2030-ig tartó fejlesztési menetrendjét, és végre fel akarjuk számolni a generációkon át fennálló szegénység miatti súlyos állapotokat, akkor minden országban figyelmet kell szentelnünk a munkahelyek minőségének.”

„Miközben ma a világ 30 százaléka szegénységben él, a világ jövedelmének csupán 2 százaléka jut el hozzájuk” – magyarázta Raymond Torres, az ILO Kutatási Részlegének igazgatója. „Csak úgy leszünk képesek tartós kiutat mutatni a bizonytalan életkörülményekből, és csak úgy teremthetünk jobb megélhetési körülményeket a dolgozó szegények és családjaik részére, ha tudatosan javítjuk a foglalkoztatás minőségét azok számára, akiknek van munkájuk, miközben új, méltányos munkahelyeket teremtünk.”

A tanulmány arra is rámutat, hogy a jövedelmek nagyfokú eltérése csökkenti a gazdasági növekedés pozitív hatását a szegénység visszaszorítására. „Ez a megállapítás felhívja a figyelmünket arra, hogy már régóta el kellene gondolkodnunk a gazdag nemzetek és egyének felelősségéről a szegénység tartóssá tételében. A status quo elfogadása nem lehet választási lehetőség” – mondja Torres.

Bizonytalan és hullámzó fejlődés

Az ILO-nak a szegénység csökkentésére vonatkozó becslései egy hosszú időn át fennálló, globális fejlődés időszak utáni periódusra vonatkoznak, amikor a mélyszegénységben élők aránya 107 feltörekvő és fejlődő országban az 1990-es 46,9 százalékról 1990-re 15 százalék alá csökkent. A viszonylagos szegénységben élők esetében az arány 67,2 százalékról 36,2 százalékra csökkent.

Az adatok azonban azt bizonyítják, hogy a szegénység felszámolása terén a fejlődés nem volt kiegyensúlyozott. A közepes jövedelmű országokban, főként az ázsiai és a csendes-óceáni régióban a szegénység rohamosan csökkent, az alacsony jövedelmű országokban azonban, ahol az emberek 47,2 százaléka továbbra is mélyszegénységben él, a csökkenés mértéke sokkal kisebb volt. A fejlett országokban, nevezetesen az Európai Unióban, az utóbbi években nőtt a szegénység.

Emellett, a mélyszegénység visszaszorításában elért jelentős eredmény ellenére a WESO 2016 figyelmeztet arra, hogy a szegénység további csökkentését nem csupán a gyenge gazdasági növekedés, hanem a minőségi foglalkoztatás megteremtését gátló fontos strukturális akadályok is veszélyeztetik.

Ázsiában, Latin-Amerikában és az arab régióban, valamint a természeti erőforrásokban gazdag országokban a közelmúltban kedvezőtlenebbé vált gazdasági kilátások nyomán kiderült, mennyire bizonytalan lábakon áll a foglalkoztatás és a társadalmi fejlődés. E területek egyes országaiban a jövedelmi egyenlőtlenségek évtizedeken át tartó csökkenés után ismét növekedni kezdtek, ami erősíti annak esélyét, hogy veszélybe kerülhet a szegénység felszámolásának a folytatása.

A szegénység csökkentése egy-egy országon belül a különböző ágazatokban sem volt kiegyenlített. A 43 feltörekvő és fejlődő országon alapuló és a legújabb adatok felhasználásával készült becslés szerint a mezőgazdaságban foglalkoztatottak negyede él mélyszegénységben (ők teszik ki a mélyszegénységben élő munkavállalók kétharmadát), szemben az ipari alkalmazottakkal, ahol 12, és a szolgáltatóiparban dolgozókkal, ahol 7 százalékos ez az arány.

A munkahelyek átalakítása, hogy véget vessünk a szegénységnek

A WESO 2016 jelentés több ajánlást is tartalmaz azoknak a strukturális kihívásoknak a megoldására, amelyek a minőségi munkahelyek megteremtése és a szegénység egyidejű csökkentése kapcsán felmerülnek. Ezek többek között a következők:

1. Kezeljük az alacsony termelékenységi csapdákat, amelyek döntő szerepet játszanak a szegénységben.
   Ha szűk alapokon nyugszik, a gazdasági növekedés kéz a kézben jár a tartósan magas vagy emelkedő szegénységi rátákkal. A szakpolitikáknak ki kell szélesíteniük a termelőbázist, és kezelniük kell az alacsony termelékenységi csapdákat i) a fenntartható vállalkozások ösztönzésével, és az informális vállalkozások, illetve foglalkoztatás legálissá tételének segítésével ii) a munkahelyek bizonytalanságának kezelésével, és iii) a készségekbe, valamint a lemaradó ágazatokba, főként a mezőgazdaságba és a vidéki nem mezőgazdasági ágazatokba történő befektetésekkel.
2. Erősítsük a munkahelyi jogokat, és tegyük lehetővé a munkáltatói és munkavállalói szervezetek számára, hogy eljuthassanak a szegényekhez.
   Az egyéneknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy visszautasítsák az a munkavégzés elfogadhatatlan formáit, ami rávilágít a nemzetközi munkaügyi normák és a minimális szociális védelem fontosságára. A szegényeknek és a veszélyeztetett rétegeknek szükségük van egy közös hangra is, amellyel befolyásolhatják országuk nemzeti munkaügyi politikáját. Ennek megfelelően a munkáltatói és munkaadói szervezeteknek jogi védelmet kell biztosítani, hogy lehetővé váljék számukra a szegények képviselete.
3. Jól megtervezett foglakoztatás- és szociálpolitikák révén csökkentsük a szegénységet.
   A kormányoknak követniük kellene a sikeres foglakoztatás- és szociálpolitikák utóbbi időkben megismert példáit, amelyek javítják a szegények munkaerő-piaci kilátásait a fejlett gazdaságokban és a fejlődő országokban is. Emellett – tekintettel a szegénység nagyarányú előfordulására a gyermekek körében – sürgősen meg kell erősíteni azokat a célzott programokat, amelyek az oktatást jövedelemtámogatással kombinálják.
4. Erősítsük meg a kormányok kapacitását, hogy megvalósíthassák a szegénység csökkentésére irányuló politikákat és normákat.
   A szegénységet gyakran hozzák összefüggésbe a közigazgatás hatékonyságának alacsony szintjével. A fenti politikák megvalósításához elengedhetetlen a hatékonyan működő munkaügyi irányítás, végrehajtó intézmények és szociális párbeszéd. Emellett annak biztosításához, hogy a jövedelemtámogatás eljusson a szegényekhez, kezelni kell a korrupciót is.
5. Az erőforrások növelése, és a gazdagok felelősségének tudatosítása.
   Mivel a fenti szakpolitikai eszközök közül többnek az esetében is szükséges a prioritások és az állami támogatások átrendezése, az ösztönzők fejlesztése mellett a támogatások biztosításához fontos a progresszív adóalap bevezetése, valamint a nagy- és kisvállalkozások igazságos adóztatása. Ez hatékony módja lehet annak, hogy a gazdagokban tudatosítsuk, hogy a tartósan fennálló anyagi és jövedelmi egyenlőtlenségek akadályozhatják a további előrelépést a szegénység visszaszorítása terén.
6. Az ILO bevonása a Fenntartható Fejlődési Célok elérésébe.
   A tények azt bizonyítják, hogy a méltányos munka elengedhetetlen feltétele annak, hogy 2030-ra felszámoljuk a szegénységet. Az ILO azon fog dolgozni, hogy a méltányos munkát és a fenntartható vállalkozásokat előmozdító szakpolitikáknak a kapcsán megvalósuló nemzetközi összefogás katalizátora legyen, szoros együttműködésben az ENSZ-szel, a Világbankkal és az adományozó országokkal.