GENF/WASHINGTON (ILO hírek – Gallup) – Az új, , “Egy jobb jövő irányába a női foglalkoztatás területén: A nők és férfiak hangja”, című ILO-Gallup jelentés első ízben ad számot a nők és a munka területével kapcsolatos globális nézőpontokról és a férfiak és nők e kérdéssel kapcsolatos felfogásáról. Az eredmények abból a Gallup által végzett világméretű közvélemény-kutatásból származnak, amelyet 142 országban és régióban végeztek 149.000 felnőttre kiterjedően, ami a világ teljes felnőtt népességének több mint 99 százalékára nézve reprezentatív mintavételt jelent.

Az eredmények magukért beszélnek: összességében a nők 70 százaléka és a férfiak 66 százaléka azt szeretné, ha a nők fizetett foglalkoztatással rendelkeznének. Mindkét adat több mint kétszerese azon válaszadók százalékának, akik jobban szeretnék, ha a nők otthon maradnának. A nők világszerte jobban szeretnének vagy fizetett állásban dolgozni (29 százalék) ¹ vagy olyan helyzetben lenni, amelyben dolgozhatnának és a családjukról is gondot viselhetnének (41 százalék), a közös ILO-Gallup jelentés szerint. A nők mindössze 27 százaléka akar otthon maradni.

A nők 70 százaléka, akik fizetett állással szeretnének rendelkezni, elsősorban azok közé tartoznak, akik nem szerepelnek a munkaerő-állományban. ² Fontos megjegyezni, hogy ez a világ majdnem minden régiója esetében így van, beleértve számos olyan területet, ahol a nők munkaerő-piaci részvétele hagyományosan alacsony, így például az arab államokat és régiókat.

A nők és férfiak véleménye összecseng

A jelentés kimutatta, hogy a férfiak álláspontja sok esetben nagyban hasonlít a nőkéhez.

A férfiak huszonnyolc százaléka azt szeretné, ha a családjában élő nők fizetett munkahellyel rendelkeznének, 29 százalékuk szeretné, ha kizárólag otthon maradnának, és 38 százalékuk tartaná megfelelőnek, ha mindkét tevékenységre képesek lennének. Globális szinten azok a nők, akik teljes munkaidőben dolgoznak egy munkáltatónál (heti 30 óránál többet a Gallup meghatározása szerint), nagy valószínűséggel olyan helyzetet tartanának ideálisnak, ahol összhangot tudnának teremteni munkahelyi és családi/otthoni kötelezettségeik között. A magasabb szintű iskolai végzettséggel rendelkező nők és férfiak esetében is gyakoribb, hogy jobban szeretnék, ha a nők egyrészt fizetett munkahellyel rendelkeznének, másrészt gondozási tevékenységeket is elláthatnának.

“Ez a felmérés egyértelműen kimutatja, hogy a legtöbb nő és férfi a világ minden táján jobban szeretné, ha a nők fizetett munkahellyel rendelkeznének. A családtámogató szakpolitikák, amelyek lehetővé teszik a nők számára, hogy fenntartsák fizetett foglalkoztatásukat és abban előrehaladást érjenek el, és amelyek arra ösztönzik a férfiakat, hogy vegyék ki méltányos részüket a gondozási munkából, alapvetően fontosak a munkahelyi esélyegyenlőség elérése szempontjából.” – mondta az ILO főigazgatója, Guy Ryder.

Amellett, hogy felmérték az emberek preferenciáit a nők és a munka témájával kapcsolatban, a válaszadókat arról is megkérdezték, hogy számukra elfogadható lenne-e, ha a női családtagjaik kereső állással rendelkeznének. A nők közül többen nyilatkoztak úgy, mint a férfiak, hogy a fizetett munkahelyet teljes mértékben elfogadhatónak tartanák (83 százalék), míg az elfogadó férfiak aránya némileg kisebb volt (77 százalék).

A családok fontos szerepet töltenek be e vélemények alakulásában: azoknak a nőknek az esetében, akik olyan háztartásban élnek, ahol nem elfogadott az, hogy a nők az otthonon kívül is munkát vállaljanak, három megkérdezett nőből körülbelül egy nyilatkozott úgy, hogy szeretne fizetett munkahellyel rendelkezni. Világszerte, a felnőtt népeség körében valamivel kevésbé valószínű, hogy egyetértenek azzal, hogy az otthonon kívüli munkavégzés elfogadható női családtagjaik esetében, amennyiben a háztartásban 15 évnél fiatalabb gyermekek élnek.

A munkahely és család közötti egyensúly

A munka és a családról való gondoskodás összeegyeztetése mindazonáltal jelentős kihívást jelent a dolgozó nők számára világszerte. Valójában a vizsgált országok és területek legnagyobb részében mind a férfiak, mind a nők a „munkahely és család közötti egyensúly” kérdését a fizetett munkahellyel rendelkező nők egyik fő problémájaként jelölték meg.

Más kérdések, így a munkahelyen történő nem méltányos bánásmód, a bántalmazás és a zaklatás, a jól fizetett állások hiánya, valamint béregyenlőtlenség szintén a legfontosabb említett problémák között szerepeltek a világ számos régiójában.

A szubszaharai Afrikában például körülbelül ugyanannyian tesznek említést olyan okokról, amelyek a munkahelyi „méltánytalan bánásmód/hátrányos megkülönböztetés” válasz kategóriába tartoznak (19 százalék), mint amennyien a munkahely és család közötti egyensúly kérdését (18 százalék) említik. Észak-, Dél- és Nyugat-Európában többen említik a munkahely és család közötti egyensúlyt, de az egyenlő bér kérdését is fontos kihívásnak tekintik.

Észak-Amerikában a válaszadók leginkább a bérkülönbségekről tesznek említést (30 százalék), ezt követi a munkahely és család közötti egyensúly (16 százalék), valamint a méltánytalan bánásmód/hátrányos megkülönböztetés kérdése (15 százalék). Észak-Afrikában, a szubszaharai Afrikában, Dél-Ázsiában és az arab államokban a dolgozó nők által szembesült, leggyakrabban említett legfontosabb öt akadály között szerepel „a családtagok nem helyeslik, ha a nők dolgoznak” megállapítás.

A nők által megnevezett akadályok, amelyekkel a dolgozó nők szembesülnek, a válaszadók kora szerint változnak. A 15 és 29 év közötti fiatal nők az idősebb nőknél gyakrabban tesznek említést a nem méltányos bánásmódról, a bántalmazásról vagy a zaklatásról a munkahelyen. Ugyanakkor, a 30 és 44 év közötti nők más korcsoportoknál magasabb arányban hivatkoznak a gyermekeik és családjaik számára nyújtott megfizethető árú gondozási tevékenység hiányára. És, ahogy a nők idősödnek, egyre inkább említést tesznek a férfiak és nők közötti bérkülönbségekről.

Női keresetek és állások: növekvő egyenlőség?

Világszerte a foglalkoztatásban álló nők többsége úgy nyilatkozik, hogy keresetük a háztartási jövedelem jelentős forrása (30 százalék) vagy fő forrása (26 százalék). A férfiak esetében a nőknél gyakoribb, hogy a háztartás fő keresőjeként határozzák meg magukat: a foglalkoztatásban álló férfiak 48 százaléka nyilatkozott úgy, hogy keresetük a háztartásuk fő bevételi forrása.

Mindazonáltal, a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, foglalkoztatásban álló nők és férfiak körében a háztartás bevételéhez való hozzájárulás mértéke közötti különbség kisebb.

Globálisan, a nők és férfiak hasonlóképpen gondolkoznak a nők foglalkoztatási lehetőségeiről. A jelentés kimutatta, hogy amennyiben egy nő egy férfiéhoz hasonló iskolai végzettségi szinttel és munkatapasztalattal rendelkezik, akkor a nők és férfiak világszinten a legnagyobb valószínűséggel úgy nyilatkoznak, hogy a nő ugyanolyan eséllyel rendelkezik jó állást találni abban a városban vagy területen, ahol élnek. Világszinten a nők 25 százaléka és a férfiak 29 százaléka állítja, hogy a nők jobb lehetőségekkel rendelkeznek, mint a férfiak egy jó munkahely megtalálására. Ugyanakkor, a rendelkezésre álló megbízható adatok szerint a munkaerő-piacon nemek közötti egyenlőtlenségek állnak fent a világ minden részén.

A fenti gondolkodásmódok ugyanakkor régióról régióra változnak, és nagymértékben különböznek aszerint, hogy a nők milyen képzettségi szintet szereztek, illetve, hogy milyen mértékben vesznek részt a munkaerő-piacon. Észak-Amerika például vezető régiónak számít az esélyegyenlőség általánosan feltételezett megléte szempontjából. A régióban a válaszadók többsége (55 százaléka) úgy nyilatkozott, hogy a férfiakéhoz hasonló szakképzettséggel rendelkező nők ugyanolyan lehetőséggel rendelkeznek egy jó állás megtalálására. A férfiak esetében valószínűbb (60 százalék), mint a nők esetében (50 százalék), hogy ezen az állásponton legyenek.

Másrészről Észak-, Nyugat és Dél-Európa, valamint Kelet-Európa vezető helyen van más régiókhoz képest a férfiakéval hasonló munkatapasztalatokkal és iskolai végzettséggel rendelkező nők esetében érzékelt rosszabb lehetőségek feltételezése szempontjából.

Világszerte, minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek a nők, annál kevésbé valószínű, hogy jobb lehetőségeket látnak a munkaerő-piacon az olyan nők számára, akik a férfiakéval hasonló szakképzettséggel rendelkeznek. Ugyanakkor, a férfiak véleménye a női esélyekkel kapcsolatban nem változik ilyen mértékben az iskolai végzettségük szerint.

A jelentés célja, hogy segítsen kialakítani az ILO jövőbeli tevékenységét a Nők a munka világában elnevezésű centenáriumi kezdeményezés keretében, amelynek célja a nemek közötti teljes és fenntartható egyenlőség elérése a munka változó világában.

„Szükség van arra, hogy a világban előrelépés történjen a nemek közötti egyenlőség és a nők munkahelyi szerepének megerősítése területén. Nem csak a nők, hanem a teljes emberiség érdekében” – mondta Jim Clifton, a Gallup elnök-vezérigazgatója.

---

¹ A kérdés feltevésekor figyelembe vették, hogy a nők különböző realitásokkal szembesülnek életkoruktól, családi állapotuktól, a háztartásban élő gyermekektől, az iskolai végzettségi szinttől, illetve attól függően, hogy városi vagy vidéki környezetben élnek. E tényezők befolyásolhatják preferenciáikat. A „fizetett állás” fogalma nem határozza meg, hogy fizetett állásról vagy önfoglalkoztatásból származó jövedelemre vonatkozik-e, hogy az ilyen állás a formális vagy informális gazdaságban található vagy, hogy jó munkakörülmények állnak-e fenn.

² A munkaerő-állományban nem szereplő válaszadók az elmúlt hét nap során nem álltak alkalmazásban sem munkáltató által, sem önfoglalkoztatás keretében, nem keresnek munkát ÉS/VAGY nem állnak készen munkavállalásra. A válaszadók között lehetnek nappali szakos diákok, nyugdíjasok, fogyatékossággal élők vagy háztartásbeliek; mindazonáltal, néhány válaszadó nem tartozik a fent felsorolt egyik kategóriába sem.