Magyarország

Tóth István György: Még mindig a középosztályát keresi Magyarország?

A magyar középosztály arányában kisebb, vagyonát és pénzügyi tartalékait tekintve pedig gyengébb, mint egy “átlagos” Európai uniós országban – hangsúlyozta a Tóth István György Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legújabb könyvének bemutatóján.

Press release | 06 December 2016

Tóth István György, a TÁRKI vezérigazgatója, a magyar fejezet szerzőjeként vett részt a könyvbemutatón, ahol az ILO által végzett nemzetközi összehasonlító kutatás legújabb eredményeit ismertették a szerzők.

Az Európa eltűnő középosztálya? Bizonyítékok a munka világából című új tanulmány szerint az európai középosztály 2,3 %-kal zsugorodott 2004 és 2011 között, és a legfrissebb adatok szerint a csökkenés az azóta eltelt időszakban tovább fokozódott. A tanulmány az ILO és az Edward Elgar Publishing közös kiadásában jelent meg egy, az Európai Bizottság által finanszírozott projekt keretében. (részletesen a könyvről)

Tóth István György a következőképpen foglalta össze a magyar középosztály helyzetét:

“Bár a jövedelmek egyenlőtlensége nem nagyobb Magyarországon, mint egy “átlagos” Európai uniós országban és a közepes jövedelemmel rendelkezők aránya is hasonló az európai átlaghoz, a magyar középosztály számában mégis kisebb, illetve vagyonát és pénzügyi tartalékait tekintve pedig gyengébb, mint egy “átlagos” Európai országban.”

Az okokat kutatva, a könyv magyar fejezete a következő tényezőket sorolta fel:
  1.  A középosztály sohasem volt erős Magyarországon. A második világháború előtti Magyarország társadalmi és gazdasági szerkezetét a mezőgazdaság túlsúlya és az iparosodás kezdetleges foka jellemezte, meghatározó volt az erős vagyonkoncentráció mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, valamint magasfokú vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség és az ennek következtében kialakult duális társadalmi szerkezet.
  2.  A háború utáni kommunista korszak széles társadalmi mobilitást idézett elő az országban, de a magyar társadalom kétharmadát a nyolcvanas években is státusz-inkonzisztensnek lehetett nevezni, mely leginkább az akkori „középosztályt” jellemezte. Ezek a köztes társadalmi csoportok kulturális, anyagi és egyéb szempontól inkonzisztens pozíciót foglaltak el, az különböző társadalmi dimenziókban különböző helyzetben voltak, ami nem tette lehetővé egy egységes, erős, vagyonát és fogyasztását tekintve is erős középosztály kialakulását. 
  3.  A rendszerváltás, ahogy azt levezényelték, a foglalkoztatás terén nagymértékű esést ereményezett: a látszólagosan magas, de nem hatékony foglalkoztatásról egy olyan rendszerre, amit nagyon alacsony foglalkoztatottság és a munkaerőpiacról kiesettek nagy száma jellemez. Hosszú évek rosszul kalibrált társadalmi és gazdaságpolitikáinak hatására hatalmas, alacsonyan képzett tömegek estek ki hosszú időre a munkaerőpiacról, mely egyrészt növelte ugyan a versenyszektor termelékenységét, másrészt viszont az egész társadalomban a hatékonyság szintjének csökkenését eredményezte. Ezek a csoportok „alulról” nem jelenthettek utánpótlást a középosztály számára.
  4.  A privatizáció, amit jelentős részben a szocializmusból örökölt adósság menedzselésének kényszere hajtott, s amit menedzseri kivásárlások mellett a gyorsan lebonyolított nagyszabású (elsősorban külföldi érdekeltségeknek történő) eladások jellemeztek, fejlődést hozott, jelentős technológiai változást, hatékonyságot és versenyképesebb munkakultúrát eredményezett a versenyszektorokban, de nem járult hozzá jelentősen a magyar középosztály számbeli arányának növekedéséhez és megerősödéséhez.
  5.  A közszféra, ami hagyományosan a középosztály állásainak nagy részét adja (egészségügy, oktatás, szociális ellátás), hosszú ideig megreformálatlan maradt. A hatékonyság hiánya ezekben a szektorokban túlfoglalkoztatottságot és alulfizetettséget eredményezett sokaknak, ami önmagában is jelentősen járult hozzá ahhoz, hogy a középosztály vagyonát vagy megtakarításait tekintve gyenge maradt. 
  6.  A háromoldalú társadalmi párbeszéd intézményei 20 évnyi működés után, fokozatosan vesztettek erejükből majd a kormány tovább gyengítette őket 2010-ben és azóta. Szakszervezetek gyengék, megosztottak, lefedettségük és tagságuk rendkívül alacsony. Erős és működőképes tripartit testületek hiányában, a Munka törvénykönyvének módosítása lehetőve tette a munkáltatók részére, hogy nagyobb rugalmasságot követeljenek, ami kevesebb biztonságot jelent sok középosztálybeli állásban.