Az ILO szerint a kényszermunka évi 150 milliárd dolláros profitot termel

Egy jelentés szerint a mintegy 21 millió ember által végzett kényszermunkából származó illegális bevétel háromszorosa a korábbi becsléseknek.

Press release | 21 May 2014
GENF (ILO hírek) – A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által közreadott új jelentés szerint a kényszermunka a magángazdaságban évi 150 milliárd dolláros illegális nyereséget termel, amely mintegy háromszorosa a korábban becsült összegnek.

Az ILO Nyereség és szegénység: a kényszermunka közgazdaságtana (Profits and Poverty: The Economics of Forced Labour ) című jelentése leírja, hogy a 150 milliárd dollárra becsült teljes összeg kétharmada, vagyis 99 milliárd dollár kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásból származik, míg a további 51 milliárd dollár a kényszermunka révén történő gazdasági kizsákmányolásból ered, beleértve a házimunkát, valamint a mezőgazdasági és egyéb tevékenységeket.

„A most kiadott jelentés új megvilágításba helyezi az embercsempészetet, a kényszermunkát és a modern kori rabszolgaságot”, jelentette ki Guy Ryder, az ILO főigazgatója. „A kényszermunka árt az üzleti világnak és a fejlődésnek, de leginkább az áldozatoknak. Az új jelentésünk még aktuálisabbá teszi a törekvéseinket, hogy minél hamarabb eltöröljük ezt az alapjaiban gonosz, ugyanakkor rendkívül jövedelmező gyakorlatot.”

Az új számadat az ILO 2012-ben közzétett adatain alapul, amelyek nyomán a kényszermunka, embercsempészet és modern kori rabszolgaság áldozatainak a becsült száma 21 millió.

Az új becslések szerint jellemző módon a kényszermunkát végző emberek több mint felét teszik ki a nők és lányok, akik elsősorban a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatai, illetve házimunkát végeznek, míg a férfiak és a fiúk esetében leginkább a mezőgazdasági, építőipari és bányászati szektorban végzett kényszermunka révén történő gazdasági kizsákmányolás a jellemző.

A kényszermunka révén történő gazdasági kizsákmányolásból származó profitok a következőképpen oszlanak meg:
  • 34 milliárd dollár: építőipar, termelés, bányászat és közművek,
  • 9 milliárd dollár: mezőgazdaság, beleértve az erdőgazdálkodást és a halászatot,
  • 8 milliárd dollár: a magánháztartások megtakarításai, ahol a kényszermunkát végző háztartási alkalmazottaknak nem fizetnek, vagy alulfizetik őket.
A jelentés szerint az egyéneket a kényszermunka irányába sodró fő gazdasági tényezők a drasztikus jövedelemcsökkenés és a szegénység. A veszélyeztetettséget és kiszolgáltatottságot növelő további tényezők közé tartozik az iskolázatlanság, az analfabetizmus, az egyének neme és a migráció.

„Miközben eredményeket érünk el az állami kényszermunka csökkentésében, mostantól kezdve oda kell figyelnünk azokra a társadalmi és gazdasági tényezőkre, amelyek a magánszektorban kiszolgáltatottá teszik az embereket a kényszermunkával szemben,” jelentette ki Beate Andrees, az ILO keretein belül a kényszermunka legyőzésére létrehozott különleges akcióprogram vezetője.

A kényszermunkával szembeni kiszolgáltatottság csökkentésére Andrees a következő lépésekből álló intézkedéssorozatot sürgette:
  • A szociális védelem megerősítése, hogy a szegény háztartások védelmet kapjanak a drasztikus jövedelemcsökkenések esetén az uzsorakölcsönök vagy a hátrányos szerződések ellen.
  • Az oktatásba és a készségfejlesztésbe történő befektetés, hogy javuljanak a kiszolgáltatott dolgozók munkavállalási esélyei.
  • A migrációval kapcsolatban a jogalapú megközelítés előmozdítása, hogy megelőzhetők legyenek a szabálytalan foglalkoztatás és a migráns munkavállalókkal szembeni visszaélések.
  • A munkavállalói szervezetek létrehozásának támogatása azokban a szektorokban és iparágakban, ahol fennáll a kényszermunka veszélye. 
“Ha jelentős változást szeretnénk elérni ennek a 21 millió kényszermunkát végző férfinak, nőnek és gyermeknek az életében, akkor konkrét és azonnali lépéseket kell tennünk”, közölte az ILO főigazgatója. “Ez azt jelenti, hogy együtt kell működnünk a kormányokkal a törvények, politikák és a végrehajtásuk megerősítésében, a munkavállalókkal a kényszermunka veszélye felismerésének segítésében, beleértve az ellátási láncukat is, valamint a szakszervezetekkel a veszélyeztetett emberek képviseletében és cselekvőképességük megerősítésében.”