Az ILO tanulmánya szerint a megszorító intézkedések és a munkaügyi reformok tovább növelik a munkahelyi egyenlőtlenségeket Európában

A Munkahelyi egyenlőtlenségek a válság idején: Igazoló adatok Európából¹ című tanulmány a munkakörülmények, bérek és jövedelmek, a foglalkoztatás és a nemek közötti egyenlőség helyzetének rosszabbodását elemzi egyéb munkaügyi kérdések mellett Európában a válság kezdete óta. A tanulmány 30 ország adatait és vezető európai szakértők által írt 14 ország tanulmányt tartalmaz.

Egyebek mellett, a tanulmány vizsgálja, hogy azok az országok, amelyek külső rugalmassági kiigazító mechanizmusokra támaszkodtak, mint például Spanyolország, milyen súlyos nehézségekkel szembesültek a foglalkoztatás területén. Ennél fontosabb, hogy a tanulmány rávilágít a válság egy eddig alig dokumentált területére: a krízis mikroökomómiai hatásaira a vállalati szinten a különböző munkavállalói kategóriák és az azokhoz közvetlenül kapcsolódó munkaterületek vonatkozásában.

A kötet bemutatja a legmagasabb és legalacsonyabb keresetűek közötti bérkülönbségek növekedését is különböző országok, így Bulgária, Magyarország és az Egyesült Királyság esetében.

“A kötet központi üzenetét egyszerűen össze lehet foglalni: A munkahelyi egyenlőtlenségek nemcsak a gazdasági válság kialakulásához járultak hozzá, hanem a válság hatására ezek az egyenlőtlenségek még tovább súlyosbodtak. Ezért az általános gazdasági rendszerek továbbra is kockázatoknak lesznek kitéve, amennyiben nem kezeljük megfelelőképpen ezt a kritikus kérdést.”, mondja Daniel Vaughan-Whitehead, az ILO speciális bérpolitikai tanácsadója, a párizsi Sciences Po professzora és a könyv szerkesztője.“

A további kulcskövetkeztetések a következők:

• Az ideiglenes munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat különösen súlyosan érintették az elbocsátások. Ezeket a munkavállalókat egyfajta „foglalkoztatási pufferként” használták, ahogy ezt Spanyolország példája is mutatja, ahol a munkahelyi leépítések 90 százaléka az ideiglenes munkavállalókat érintette.
• A fiatalok munkanélküliségi aránya majdnem kétszerese az idősebb munkavállalók körében tapasztalt aránynak az európai országok többségében, illetve a fiatalok körében mért munkanélküliségi ráta nagymértékben emelkedett a balti államokban, Észtországban, Litvániában és Lettországban, valamint Írországban, Spanyolországban és Görögországban.
• Az alacsony képzettségűeket különösképpen sújtotta a válság, mivel a gyártó cégek elkezdték leépíteni munkaerő állományuk egy részét.
• Annak ellenére, hogy kezdetben inkább a férfi, mint a női munkavállalókat érintette súlyosabban a válság (6 százalékkal inkább a három balti államban, Írországban és Spanyolországban), a nők elleni hátrányos megkülönböztetés súlyosbodott az elmúlt időszakban.
• Elsőként a férfiak által dominált ágazatokban dolgozó női munkavállalókat bocsátották el, illetve az ő bérüket csökkentették jelentősebb mértékben, mint a férfiakét.

A válság bérekre gyakorolt hatása Délkelet Európában2:

A válság súlyosabban érintette az alacsonyabb keresetű munkavállalókat, valamint növelte a bér- és jövedelemkülönbségeket

Egy másik új ILO kiadvány igazolja, hogy a 2008 és 2009 közötti pénzügyi és gazdasági válság egyértelmű és jelentős hatással volt a bérekre az összes délkelet-európai országban: a reálbérek növekedése visszaesett és azonnal megszüntettek különböző típusú kedvezményeket.³

A könyv – számos balkáni ország, így Albánia, Bosznia és Hercegovina, a Volt Jugoszláv Köztársaság Macedónia és Szerbia, valamint az Európai Unió néhány új tagállama, Bulgária, Magyarország és Románia tekintetében – bizonyítja empirikus módon, hogy a válság alatt növekedtek a jövedelem különbségek, és, hogy a legsérülékenyebb munkavállalói rétegeket érintette legsúlyosabban a gazdasági krízis.

Különösen aggasztónak mondható az alacsony jövedelmű munkavállalók arányának hosszútávú növekedése és a bérskála felső és alsó sávja közötti bérkülönbség növekedése. A jelentés hangsúlyozza, hogy pontosan ezek a trendek járulnak hozzá elsősorban a pénzügyi és gazdasági válság kialakulásához, ahogy ez a 2008-2009-es válság során is tapasztalható volt.

A délkelet-európai országok bérmeghatározó intézményeinek alacsony fejlettségi foka tovább erősítette a válság bérekre gyakorolt negatív hatását. A konszenzus és a megállapodás hiánya nemzeti szinten – a szociális partnereket alig vonták be a válságra adandó politikai lépések meghozatalába - és az ágazati és munkahelyi szintű kollektív alku hiánya korlátozta a tárgyalásokat és a tömeges létszámleépítésekre, valamint bércsökkentésre adható alternatív megoldások kialakításának lehetőségét. Ezzel szemben a más európai országokban, például Németországban lezajott kollektív tárgyalások hozzájárultak ahhoz, hogy megállapodást kötöttek a munkaidő csökkentéséről, amellyel korlátozni lehetett a foglalkoztatási és bérkiigazításokat.

Ugyanakkor, a legtöbb délkelet-európai kormány a minimálbér befagyasztása mellett döntött, így az már nem töltheti be funkcióját, amellyel megvédhette volna a legsérülékenyebb munkavállalói rétegeket a válság hatásaival szemben. Mindez hozzájárult a bérskála legalacsonyabb szintjén lévő munkavállalók – a fiatal munkavállalók, a nők és az alacsony szakképzettségűek - sérülékenységének fokozódásához.

Az ILO tanulmánykötete további intézményes gyengeségeket is meghatároz, és konkrét politikai javaslatokat is megfogalmaz nemcsak a minimálbér és bértárgyalások vonatkozásában, hanem a megbízható bérstatisztikák gyűjtésével és hatékonyabb, a béreket a termelékenység függvényében megállapító bérrendszerek kialakításával kapcsolatban is.

A pénzügyi reformok alkalmazása – az olyan nem-progresszív adórendszerek bevezetésével, mint az Albániában és a régió más országaiban alkalmazott egykulcsos adórendszer – tovább növelte az egyenlőtlenségeket a válság során. Ugyanakkor, az állami szektorban a költségvetési hiány miatt bevezetett megszorító intézkedések a közalkalmazottak körében azonnali és jelentős foglalkoztatás- és bércsökkenéshez vezettek, és ez az egyenlőtlenség és sebezhetőség új forrását jelenti.

Az ILO új kiadványa aláhúzza, hogy a jelenlegi helyzet közvetlen hatással van a szociális és gazdasági fejlődésre. Szociális szempontból, a válság során nőtt a szegénység mértéke, míg a gazdasági oldalon a nagymértékű bérmoderáció veszélyeztetheti ezen országok gazdasági kilábalási esélyeit a hazai kereslet és fogyasztás csökkenése miatt.

Magyarország: A válsághoz párosuló fiskális megszorítás – az egyenlőtlenségre gyakorolt hatások

Az ILO mindkét tanulmánykötetének Magyarországra vonatkozó fejezetei a 2009-2010 időszakot ölelik át, és a válságkezelés a 2008-2009 közötti kormányok által alkalmazott „magyar útjának” két jellegzetességére hívják fel a figyelmet. Ezek a következők: a foglalkoztatási kiigazítás melletti erős elkötelezettség a magánszektorban, és erős elkötelezettség a munkahelyek megőrzése mellett az állami szektorban, ahol ugyanakkor egy kétszámjegyű, minden szintre kiterjedő reálbércsökkenés volt megfigyelhető. Ennek a politikának köszönhetően sikerült megőrizni az állami vállalatok válság előtti foglalkoztatási szintjeit, amelyhez hozzájárult a munkahelymegtartó támogatások odaítélése és a közmunka lehetőségek megteremtése.

Amellett, hogy a kormány növekvő számú és arra jogosult, állását elvesztő munkavállaló támogatását finanszírozta, minden más olyan programot leállítottak, amelynek célja a tényleges munkanélkülivé váltak támogatása lett volna.

Annak ellenére, hogy körülbelül 50,000 -100,000 munkahelyet teremtettek és védtek meg, a legoptimistább forgatókönyv szerint is a regisztrált munkanélküliek száma a 2008 szeptemberében mért 424,000-ről 235 ezer fővel 659,000-re emelkedett, 2010 februárjára, ahol elérte eddigi legmagasabb szintjét.

Ugyanebben az időszakban, a foglalkoztatottak száma (a Munkaerő Felmérés által mért adatok szerint) 3.924 millióról 3.719 millióra csökkent – a csökkenés mértéke 205,000 főt jelent. Úgy tűnik, hogy azoknak többsége, akik az elbocsátás kockázatával néztek szembe, a végén ténylegesen elvesztette munkahelyét, és most csekély esélye van új állást találni, mivel a munkaerő kereslet jelentősen visszaesett. A magyar politikai döntéshozók által választott politikai megoldás 2010 elejéig csak keveseknek jelentett segítséget.

Összességében elmondhatjuk, hogy a jövedelemi egyenlőtlenségek élesedtek a válság idején, egyrészt a magánszektorban tapasztalható növekvő munkanélküliségnek, másrészt az állami szektorban bekövetkezett súlyos bércsökkentésnek köszönhetően.

¹ Work Inequalities in the Crisis: Evidence from Europe, kiadó: Daniel Vaughan-Whitehead, 593 oldal, Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO), Genf, Svájc és Edward Elgar, Cheltenham, UK, and Northampton, MA, USA közös kiadványa. ISBN 978-92-2-124885-9. A könyv előszavának szerzői: Maria Helena André, Munkaügyi és Társadalmi Szolidaritási Miniszter, Portugália; Nicolas Schmit, Munkaügyi, Foglakoztatási és Bevándorlási Miniszter, Luxemburg; és Guy Ryder, Ügyvezető Igazgató, Munkaügyi Normák és Alapvető Munkahelyi Jogok és Elvek, ILO.

² The Impact of the Crisis on Wages in South-East Europe, Kiadó: Verena Schmidt és Daniel Vaughan-Whitehead, ILO, Budapest, 2011, 257 oldal http://www.ilo.org/budapest/what-we-do/publications/WCMS_172434/lang--en/index.htm

³ Így a törzsgárda tagságért járó jutalom és tizenharmadik havi bér, például Magyarországon és Romániában; és egyéb nem-pénzbeli jutalmak, mint például élelmiszer Albániában és a Korábbi Jugoszláv Köztársaság Macedóniában.